Roli facebook aktivitását ismerve, gondolom teljesen fölösleges mondanom, hogy megérkezett Pétervárra:) A városnézést rábiztam, de az éjszakát már nem...:) Egy pár sör után nem volt gond a beilleszkedésével a Pétervári kolis életbe, az elmúlt 3 estét nagyjából itt is töltötte. De erről itt többet is megtudhattok:
http://osszunkeszt.blog.hu/2011/09/26/petervarott_peter_vart_ott
Gondoltam, kicsit irok az orosz bürokráciáról, de rájöttem, hogy ezt nem lehet elmagyarázni rendesen, mert van egy olyan sejtésem, hogy még az itt élők, a nemzetközi irodában dolgozók sem értik, hogy mi miért van és miért kell azt csinálják amit csinálnak. Itt valahogy még mindig él, hogy mindenkinek munkát akarnak adni, nem olvastam soha erről semmit, de viszont tucatnyi fölösleges munkát végző emberrel találkozom nap mint nap. Talán majd egyszer képeket is csinálok róluk. A legviccesebb a metró aluljáróban egy 1m^2-es kabinban ülő nők. De a lényeg amire ezzel utalni akartam, hogy valahol talán ez is az oka a bürokrácia ennyire érthetetlenül bonyolult és fölösleges mivoltának, hogy nem akarják kirugni szegény 60 éves Tamarát vagy Szását a munkahelyéről, akinek 30 éve az a dolga hogy egy pecsétet nyom a 9999/Zs iktatású okiratra és ugyan már teljesen fölöslegesen teszi, de te azért még vidd el oda is az útleveled az bevándorlási igazolásod, a prepuckodat stb egy bemutatásra. Persze az igazi ok a berögződésekben és az oroszok rugalmatlanságában keresendő, de szerintem ez is közrejátszik valahol. És ez nem csak az itt tartózkodó külföldiek napjait keseriti meg néha, hanem egész biztos vagyok benne hogy az övékét is, és ez az oka az undornak az arcukon, ha bármi kicsit is az általános ügyrendtől eltérő kéréssel fordulsz hozzájuk.
Ez az egész most azért jutott az eszembe mert szerettem volna meglátogatni a nagypapámat aki nem érzi túl jól magát mostanság, és egyszerűen lehetetlen jó megoldást találni, végigjártam az egyetemet a konzulátust a családi kapcsolatokat... Esélytelen. Ha baj van haza tudok menni, de visszajutni már annál nehezebb.
Ha már konzulátus; véletlen belecsöppentem egy magyar diák találkozóba amikor ott jártam, teljesen random. Eltés szlavisztika szakos lányok elsősorban és két srác valami műszaki egyetemről. Kaptunk kaját, üditőket és egy órán át beszélgettünk a főkonzullal akit kötelező tegezni és megsértődik ha nem látogatjuk meg havonta egyszer kávézni:)
Ja és lassan véget ér a végtelen szabadidő és kezdődnek a kurzusok. De erről majd később, már igy is túllőttem az olvasási kapacitásotokat:)
p.s.: még mindig nincs hosszú i-m és még mindig tudok helyesen/bben irni:D
http://osszunkeszt.blog.hu/2011/09/26/petervarott_peter_vart_ott
Gondoltam, kicsit irok az orosz bürokráciáról, de rájöttem, hogy ezt nem lehet elmagyarázni rendesen, mert van egy olyan sejtésem, hogy még az itt élők, a nemzetközi irodában dolgozók sem értik, hogy mi miért van és miért kell azt csinálják amit csinálnak. Itt valahogy még mindig él, hogy mindenkinek munkát akarnak adni, nem olvastam soha erről semmit, de viszont tucatnyi fölösleges munkát végző emberrel találkozom nap mint nap. Talán majd egyszer képeket is csinálok róluk. A legviccesebb a metró aluljáróban egy 1m^2-es kabinban ülő nők. De a lényeg amire ezzel utalni akartam, hogy valahol talán ez is az oka a bürokrácia ennyire érthetetlenül bonyolult és fölösleges mivoltának, hogy nem akarják kirugni szegény 60 éves Tamarát vagy Szását a munkahelyéről, akinek 30 éve az a dolga hogy egy pecsétet nyom a 9999/Zs iktatású okiratra és ugyan már teljesen fölöslegesen teszi, de te azért még vidd el oda is az útleveled az bevándorlási igazolásod, a prepuckodat stb egy bemutatásra. Persze az igazi ok a berögződésekben és az oroszok rugalmatlanságában keresendő, de szerintem ez is közrejátszik valahol. És ez nem csak az itt tartózkodó külföldiek napjait keseriti meg néha, hanem egész biztos vagyok benne hogy az övékét is, és ez az oka az undornak az arcukon, ha bármi kicsit is az általános ügyrendtől eltérő kéréssel fordulsz hozzájuk.
Ez az egész most azért jutott az eszembe mert szerettem volna meglátogatni a nagypapámat aki nem érzi túl jól magát mostanság, és egyszerűen lehetetlen jó megoldást találni, végigjártam az egyetemet a konzulátust a családi kapcsolatokat... Esélytelen. Ha baj van haza tudok menni, de visszajutni már annál nehezebb.
Ha már konzulátus; véletlen belecsöppentem egy magyar diák találkozóba amikor ott jártam, teljesen random. Eltés szlavisztika szakos lányok elsősorban és két srác valami műszaki egyetemről. Kaptunk kaját, üditőket és egy órán át beszélgettünk a főkonzullal akit kötelező tegezni és megsértődik ha nem látogatjuk meg havonta egyszer kávézni:)
Ja és lassan véget ér a végtelen szabadidő és kezdődnek a kurzusok. De erről majd később, már igy is túllőttem az olvasási kapacitásotokat:)
p.s.: még mindig nincs hosszú i-m és még mindig tudok helyesen/bben irni:D
